A biofilm a mikróbák egy felületen összetapadt, egybefüggő bevonatot képező rétegéből áll, melyet a mikroorganizmusok által termelt polimereket tartalmazó extracelluláris mátrix (exopoliszacharid, EPS) tartja össze és védi a külső behatásoktól. A biofilmek előfordulnak élő és élettelen felszínen, természetes, ipari vagy éppen kórházi környezetben. Gyakorlatilag minden nedves felszín alkalmas biofilm kialakulására, így vizes környezetben levő műanyagok is. A biofilmet általában különböző mikroorganizmusok alkotják mitegy konzorciumot alkotva. A biofilmben élő mikroorganizmusok fiziológiájukban, fenotípusukban. anyagcseréjükben különbözhetnek szabadon élő fajtársaiktól.
A műanyagok „nem természetes” anyagok, így a baktériumok nem fejlesztettek ki korábban olyan enzimrendszert, amely a műanyagok bontását lehetővé tenné. Azonban a baktériumok képesek a környezetükhöz alkalmazkodni, nagyon gyors evolúcióra képesek. Így a természetben kialakultak olyan fajok, törzsek, melyek képesek a bontásra. A műanyagot a baktériumok enzimek segítségével képesek lebontani. Ezeket az enzimeket azonban nem új gének, hanem már meglevő gének mutáns változatai kódolják. Az műanyagbontó baktériumokat sok módszerrel vizsgálhatjuk. Ezek közé tartozik a biofilmek mikroszkópos vizsgálata is. A STED vizsgálatokkal a következő kérdésekre szeretnénk választ kapni:
- Potenciális műanyagbontó baktériumok képeznek-e biofilmet mikroműanyag részecskéken?
- Potenciális műanyagbontó baktériumok alkotnak-e konzorciumot a biofilmben?
- Környezeti minták biofilmjeibe integrálódnak-e a potenciális műanyagbontó baktériumok?
A témában tartott izgalmas előadást az Agrár-biotechnológia és precíziós nemesítés az élelmiszer-biztonságért Nemzeti Laboratórium és a HUN-REN ATK októberi rendezvényén dr. Olasz Ferenc, mikrobiológus, a nemzeti labor szekcióvezetője, a MATE GBI munkatársa.